2010.02.03.
Új fantázia és Tündéres képeket tettem fel az oldalra.
A csillogó vonalaknál megtaláljátok őket.
2010.02.01.
Csináltam néhány fantasy naptárat. ha valakinek tetszik, nyugodtan elviheti.
|
2009. Újdonágok
Körül
Minden csendesen, s lassan elterül
Szűrődő fény csak mi vidám,
Csak párás mohára vetül az árny,
Minden vén fenyő egy örökéltű titán:
Emeli barna karját
Lassan a vágyott égbe,
Hová törekszik ágai-vége, az ég-teli kékjébe,
S emeli lombjait, áradón zöld vad folyását
Csend.
Bár fülem hallani véli
A napot, ahogy zeng odafent,
Billió mérföldek éterén
Átszűrt, ájultan finom neszét:
Ó, csend beszéde, szép csillag, de szép,
Beszűrődik hozzám, a fákhoz,
s veszti erejét
Mellettem,
Minden csendes. Eltelt hassal a fénytől,
A tömzsi, lustán rezzenő hársak,
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Át a dombos végtelenen,
Látnak engem, tudom,
s széllel reszket kezem.
Jó így, csak lenni, és nézni a fákat,
Érezni a kort mely mindent áthat,
Titkaim tudói csak ti vagytok velem,
Lángoló vágyam, egy erdőnek teher,
Eltűnik a gond, mint szivarfüst kékje,
Karikája útban az égre,
Itt a fáknak, köszönöm: Végre.
Jó most kicsit megpihenni, s örülni,
Fáradt, égő látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán fenyőn vágott sebként,
kicsordulni lelkemből egy percre,
háncsból hulló gyanta-cseppre,
aláhullni egy évezredre
S kitörölni azt a cseppet,
Látni pompás erdőt, s fákat,
Újra érezni a vágyat,
Mit majdnem elfeledtem,
Ha nincs e nap, nincs az a nap,
Át a lombkoszorún,
Mikor megvilágít
Engem.
#
|